Azt hiszem lassan el kell ismerünk nekünk embereknek, hogy vajmi keveset tudunk a világunkról. Van persze óriási tudásunk az emberi testről, a lélekről, a szerveinkről. Valamiért mégis úgy tűnik, hogy ez csak egy csepp a tengerben. Ha csak arra gondolok, ahogyan a babák érkeznek, vagy éppen nem érkeznek, a csoda itt jár közöttünk. Egyrészt csoda, amikor egy egészséges pár számára nem természetes a baba érkezése, másrészt csoda, amikor orvosilag lehetetlennek tartott körülmények között spontán fogan meg a gyermek.
A tudomány mindkét esetben értetlenül áll, talán azért, mert egy nagyon fontos részlet hiányzik a képletből. Az ember. Nem csak test vagyunk, nem csak egy mechanikus működő gépezet az ember. Van lelkünk és vannak érzelmeink, vágyaink, amelyek hatással vannak a testünkre. Talán ebben rejlik a csoda, de természetesen ezt én sem tudhatom, csak hiszek benne, hogy létezik. Hiszek benne, mert találkozom vele újra és újra. Végigmegyünk az úton, amerre a lélek vezet és bízunk.
Recent Comments