Természetes termékenység

Elvesztett babák terhe

Elvesztett babák terhe

Azt hiszem ez talán az egyik legnehezebb téma. Különösen, amikor a várandósság elején történik a veszteség. Nyilvánvaló a fájdalom, amit igyekszem minél hamarabb elfeledni. Próbálok átsiklani rajta, próbálok nem gondolni rá, hogy egy élet elindult és nem ment tovább. Talán könnyebb arra gondolni: “Most sem sikerült!” – vagy “Most nem tudtam vállalkozni rá!” Mint arra, hogy elvesztettem a babámat. Úgy gondolom, így könnyebb, csak túl szeretnék élni. De a lélek mélyén őszinteség lakozik, ott bent nem tudom önmagam elől elrejteni. A feldolgozatlan gyász és veszteség pedig akadályt gördíthet a babavárásom elé. A testem nem áll készen.

Fokozottan igaz ez, amikor korábban én döntöttem el, hogy a váratlanul érkező babám nem maradhat. Esetleg rendezetlen kapcsolatba, vagy csak egyszerűen túl korán érkezett volna. Talán eszembejut majd, amikor később a vágyott babám nem érkezik.  A mélyben ott munkálkodik a bűntudat, esetleg szégyen, de mindenképpen sok-sok szomorúság.

Amikor hozzám fordul egy pár sikertelen próbálkozások után, az első kérdésem mindig ez szokott lenni: Van valamelyikőtöknek elvesztett babája? Esetleg egy régi kapcsolatból? Megrendítő, amikor feltörhet az eltemetett fájdalom és lecsitulnak a hullámok. Az elvesztett babák “helyet kapnak” a családi rendszerben, a lélek felszabadul és a test is készen áll a befogadásra.

 

 



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *